CSUTKAESZTI VILÁGA: január 2019

Bemutatkozás

Török Eszter vagyok, Miskolcon születtem és itt is élek.

2012: népi játszóházi foglalkozásvezetői képzésben részesültem.

2014: elvégeztem a két éves, csuhé-, gyékény-, szalma tárgykészítő szakképzést, ahol letettem dicséretesen a népi kismesteri vizsgát.

Ebben az évben még levizsgáztam a kosárfonó és fonott bútorkészítő szakképesítésből is.

2017: Népi játék kismesterségek oktatója lettem. Ez már egy felsőfokú képzés amit sikeresen- ötösre elvégeztem:)

Öt miskolci kiállítással büszkélkedhetek. (1990; 2004; 2007; 2015; 2016.)

Hogy is kezdtem el a csuhé- és termés művességbe?

Gyermekként nagy szemekkel és figyelemmel ittam mesélő nagymamám szavait esténként, amikor álmaimba belevarázsolta a tündéreket, manókat, mágusokat. Sokszor elképzeltem őket erdők mélyére, csobogó forrásokhoz, fák odvába, ahol együtt éltek barátságban az erdők- mezők- vizek lényeivel. Légies táncuktól a lábuk alatt még a fű sem hajlott meg, éneklésük csilingelő égi zene, amiben benne van a természet összes hangja és szépsége.

Ehhez a kötődésemhez szerettem volna egy különleges anyagot találni, hogy meg tudjam jeleníteni őket- láthatóvá tenni az emberi szemre.

Így kezdtem a csuhé művességbe!

A kukorica csuhénak van igazán selymes, rejtelmes, tündöklő tündére. Semmilyen anyag nem tudja ezt nyújtani!

Ezt az anyagot teljesebbé teszi, a kirándulásom során talált termések, növények.

Hozzám szólnak, ha sétálok, időzök közöttük. Mindegyik forma más és más, már –már önmagát alakítja egésszé, és egy „avatott” kéz, csak hozzá tesz egy keveset, és azonnal megszületik egy lény, például egy „hét mély völgy” manó:)

Oldalak

2019. január 5., szombat

Áldott, Békés ünnepeket!