CSUTKAESZTI VILÁGA: Hagyományőrző tanodák

A Csutkaeszti Népi alkotóműhelye a Csanyiki Erdész Iskolában.

Van egy hatalmas örökségünk, amit magyar népművészetnek nevezünk, egy nép mindennapjainak a kultúrája, életformája volt. Nem öncélú készítgetésekről, cicomázó díszítésekről szólt, hanem a törvényszerűségek, a formák és díszítmények, a kitalált és alkalmazott technikák mind-mind alá voltak rendelve a használatnak. Természetesen ez nem jelentett szegényes megjelenítést, azt viszont igen, hogy minden tárgy hordozta a maga jelrendszerét, megjelenésében, kivitelezésében mértéktartásában, vagy éppen formai és díszítési gazdagságán.

A paraszti gondolkodást alapvetően a leleményesség, a kitartás, a mértéktartó jó ízlés jellemezte ez érzékelhető öltözködésben, viselkedésben, szokásokban, táncban, zenében, illetve azokban az alkotási formákban, melyben alkotott, akár építészet, szövés, fonás, hímzés, bőrművesség, fazekasság, faművesség, fémművesség, kosárfonás, gyékény, szalma csuhé feldolgozás keretében.

A hagyomány az a ránk maradt, hatalmas tudás, amit eleink időről időre felhalmoztak. A tapasztalatok sokasodtak, a kulturális javak apáról-fiúra szálltak - így öröklődtek. Az emberek beleszülettek a hagyományba, mindenki tudta és tette a dolgát.

Nem futhatunk versenyt a fejlődéssel, és bele kell törődnünk abba, hogy igen is egy idő után csak múzeumokban lesz látható a sok féle életszínes kismesterség.

Legtöbb kismester féltékeny a tudására, mert a munkája, a megélhetését biztosítja. Sajnos, ez is hozzájárul ahhoz, hogy elvesznek tudások és tapasztalatok.

Számomra az a fontos, hogy az emberekkel megismertessem és megszerettessem, valamilyen alkotási technikát. Ha már csak hobbiként műveli, nyugalom becsempészése végett odahaza, már annak is nagyon tudok örülni:) Fontos, hogy tudja a technikát, átvegye az alkotás örömét, érezze a munkába való belefelejtkezést és talán tovább adja Ő is gyermekeinek, unokáinak.

Ezért kezdtem azon gondolkozni, hogyan is lehetne ezt bevinni az otthonokba. Kezembe került egy hobbi katalógus és láttam benne egy olyan csomagot, aminek az volt a neve, hogy „Készítsd magad!”.

Tovább kellett gondolnom….., miért is? :

Egy kismester azért lesz valaki, mert több éven keresztül tanulja a szakmáját iskolákban. Állítom, hogy többet tanul, mint egy egyetemista, csak ennek nincs megbecsülése, pedig ha csak az iskolai végzettséget nézed időben, 6 évig kell tanulnod, és még utána jön a tapasztalat az igazán beletanulás. Elméleti-, néprajzi-, és szakmai tudásáról kell vizsgát tennie, szakdolgozatát meg kell védenie, mestermunkákkal igazolnia, hogy ő igenis felkészült erre a kismesterségre. Sokszor inasként beáll egy idősebb Mesterhez és tanul tőle. Táborokba jár és szakmai találkozókra, hogy tanuljon, tanuljon és tanuljon. Itt a kérdés: de akkor hogyan tudod átadni kettő-három óra alatt ezt a tudást?!

Páran összeültünk és egy-egy mesterségre és abból is mindig csak egy dologra összpontosítottunk. Csomagonként összeállítottuk!

Itt kell hozzá az, hogy az elsőt azzal a mesterrel állítsd össze, aki több éven keresztül tanulta és tanulja, mert ezek nem papír angyalkák („Készíts magad!” Csomag Hobbiboltból). Kell hozzá a mester lelke, hogy megértsd mennyire jó dolog ezt csinálni és menyire bele lehet szerelmesedni egy-egy alkotásba - mesterségbe.

Itt nem szabad otthon felejteni a jó kedvet és a jó humort, mert régen is így működtek a társas munkák: kukoricafosztók vagy a fonók:)

Gyertek! Ismerkedjetek meg a mi életünk mozgató rugójával/ szerelmével: mesterségünkkel!:)

A Tanoda TERVEI:)

Kosárfonó műhelyben: Madárház-; Bogárház-; Aszaló-; Gombaszedő kosárkészítés.

Fa műhelyben: Vándorbot-; Pipa-; Fakanál-; utca/ házszám táblakészítés.

Nemez műhelyben: ülő párna-; hajpánt-; irattartó tarisznyakészítés.

Kence műhelyben: hazai alapanyagokból kencék és (mosó és pipere) szappanok készítése.

+ ráadás augusztusban arató koszorú készítése.

Minden műhely, reggel 10 órától indul, és legkésőbb délután 2 óráig be kellene fejeznünk az alkotást.

Erdő szeretetéhez kapcsolódó tárgyakkal, el lehet kezdeni egy hosszabb túrát.

Indulás előtt bekenjük finom illatú, gyógynövényes kencével az arcunkat – kezünket, hogy bőrünkre vigyázzunk; betesszük a forrásvíz és a házi szendvicsünk/ alma mellé az ülő párnánkat, amit pihenésnél majd elővesszünk, és meg sem kottyan a hideg kő, amire rátettük, mert melegen tart bennünket. Az irattartó kis tarisznyánkat a nyakunkba akasztjuk, ami a fontos dolgaink tárháza. Kezünkbe vesszük a vándor/ túra botunkat és elindulunk. Séta közben felkötjük a hajunkat hajpánttal, hogy jobban lássuk a fák alatt megbújó gombákat és beleszedjük a saját készítésű gombaszedő kosarunkba. Amit persze hazatértünkkor a gombavizsgálóba bevizsgáltatunk, vagy előadástartó szakértőnkkel megnézetjük. Talán pipára is gyújtunk (csak körültekintően!) egy gyönyörű szép hegy tetején, ahol körül nézve látjuk a csodálatos természetet, csendben fürdünk, és elmélkedhetünk a világ dolgairól.

A férfi embertársainkat is szeretnénk megörvendeztetni egy kis tárgyalkotással:) Ezért is lett kitalálva, ennyi minden hozzájuk kapcsolódó műhely.

Minden egyes tanodában lesz egy előadás: a tárgy használatáról, kezeléséről. Például: az aszaló készítésnél téma lesz az aszalás, hogyan kezdjünk hozzá, mi a titka:). A gombaszedő kosárnál egy szakember tart előadást a gombákról. Meglepetés előadok is lesznek, akiket már felkértünk, el is vállalták, Ők mindig fel lesznek tüntetve az időszerű plakáton!

Alapanyag csomagokról:

A csomagok tartalmazzák az adott tárgy elkészítéséhez szükséges alapanyagokat (NINCS BENNE SZERSZÁM+NEM VIHETŐ HAZA A MESTER:). Egy részletes leírás, ha szükséges rajzos útmutató és természetesen egy hagyományőrző minta kincs.

Minden hónapban, egy napon: kettő vagy mind a négy mester mutatkozik be. Egy mesterhez egy alapanyag csomagot kell megvenni. Az Ő segítségével és szerszámaival elkészíthető a vágyott tárgy. Alkalmanként meg lesz hirdetve, hogy aznap mi készíthető el. Csak ezekből lehet választani! Például: május 22.-én 10 órától-amíg készen nem lesz, legalább egy tárgy, addig; a fa műhelyben: Vándor/ túra bot faragás lesz; a Kosárfonó műhelyben: madáretető készítése lesz. Azon a napon más nem készíthető el, de ebből annyit készít el az ember, amennyi alapanyagcsomagot megvásárol, és amennyi idő van rá. Mindkettő mesternél is elkészíthető egy- egy tárgy, egy-egy alapanyagcsomaggal.

Mindig lesz Csutkaesztis vendéglátás!

Hogyan lehet megközelíteni:

Busszal: az 1-es busz végállomásától (kb. 1,5 km) vagy az 5-ös és 15-ös buszok csanyikvölgyi vagy gyógyszergyári megállójánál (kb. 1 km), végéig aszfaltúton.
Gépkocsival: Lillafüred felé a Miskolc vége táblát elhagyva az első kereszteződésnél jobbra, majd végig egyenesen. (kérjük, hogy a sorompó utáni kanyar bal oldalán kialakított parkolót használják.)
Erdei vasúttal: Az iskolavezetővel egyeztetve, 20 fő fölött különjárat kérhető a Dorottya utcai végállomástól az Erdei Iskoláig. A jegyárak és kedvezmények megtekinthetők a LÁEV díjszabási tájékoztatójában.

A szabadtéri fedett helységben lesznek megtartva a foglalkozások.

Bővebb tájékoztatás tőlem kérhető: a csutkaeszti@gmail.com –on.

SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT!

Mesterbarátok bemutatkozója:

Először a kosárfonó műhely vezetőjét szeretném a figyelmetekbe ajánlani!

Nevem Mészáros György.

1971-ben születtem Mezőkövesden, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sály községben nőttem fel, majd 1992-től Harsányban élek és tevékenykedek népi kézművesként.

Vidéki gyerekként mindig is életünk természetes része volt számomra a környezetünk védelme, a természet szeretete, az ott található anyagok felhasználása, újrahasznosítása.

Középiskolai tanulmányaim befejezése után közel 18 évig dolgoztam villanyszerelőként. Egy idő után azonban már éreztem, ez a munka nem jelent számomra kellő kihívást, így önfoglalkoztatóvá váltam. Először 2008 -ban a gombatermesztést tanultam ki, amiről azonban hamar kiderült csak kiegészítő kereseti lehetőséget jelent, ezért az autodidakta módon megtanult fűzfonással kezdtem komolyabban foglalkozni. 2014-ben népi kézműves szakképesítést szereztem.

Fő profilom a fonott madáretetők, fából készült madárodúk, rovarházak, de palettámon megtalálhatók a mókus és denevérodúk is éppúgy, mint a mesterséges fecskefészkek, vagy a hagyományos kosár fonott portékák népies változatai : gazdasági kosarak, kínáló tálcák, de készítettem már gólyafészket is :) Anyaghasználatnál előnyben részesítem a természet közeli anyagokat, így döntően hántolatlan fűzvesszőt használok.

Tagja vagyok a miskolci Fügedi Márta Népművészeti Egyesületnek, ahol madáretetőim közül több zsűriztetésen is megmérettetett, és a madarak szeretetéből fakadóan az MME (Magyar Madártani Egyesület) miskolci helyi csoportjának és 2015-től a Bükki Nemzeti Park védjegyét viselheti 2 madáretetőm is.

Megtartottuk az első műhelyt:)

Nagyon köszönöm Juditnak és családjának valamint a néptáncoslábú leányzóknak, hogy eljöttek a Tanodánkba.

Mit lehetett tanulni:
Kosarat fonni így is lehet:)

A következő tanodánk JÚNIUS 26. vasárnap lesz megtartva. Hazai alapanyagokból szappant főzzünk és kencét készítünk. Vendégünk: Mede Ilona.
Mindenkit sok szeretettel várunk!

A házi alapanyagokból készült szappanfőzés és kencekészítés az erdei iskolában.

A szappanfőzés:)

Leírok egy néhány könnyen elkészíthető kencét, hogy hasznosítsátok:)

Hogyan készítem a házi hintőport:

Kb. 110 gramm kukoricakeményítőhöz kb. 55gramm szódabikarbónát teszek, és jól összekavarom és beleöntöm egy zárható befőttes üvegbe. Majd a por tetejére kb. 25gramm szárított levendulavirágot, és ugyanennyi szárított rózsaszirmot beleszórók. Hogy jobb illata legyen 2-3 csepp levendula-; és rózsa- illóolaját is cseppentek bele. Az üvegre zárom a fedőt, és felrázom alaposan. Az üveg tartalmát egy héten keresztül szobahőmérsékleten tárolom, és naponta felrázom. Egy hét után előveszek egy nagyobb tálat és egy rá helyezhető szitát, beleöntöm a befőttes üveg tartalmát és elkezdem szitálni. Könnyitek magamon, ha a rózsaszirmokat kiveszem belőle előre! Ez után egy szép kis dobozba púderpamaccsal-, vagy kiürült hintőporos dobozba-, de akár egy sószóróba is tehetem.

Nekem nagyon bevált! Készítheted más illatos szárított virágokból is!

Egyik legkedvesebb növényem a levendula, ezért majdnem minden kencémben van:)

Levendulás arctonik, ahogy én készítem:

Két marék friss vagy szárított levendulavirágot egy tiszta csavaros tetejű befőttesüvegbe teszek, majd felöntöm kb. 225 ml almaecettel és 700 ml rózsavízzel és jól összerázom. Hűtőszekrénybe teszem, és naponta felrázom egy- két héten keresztül! Ez után leszűröm kis csinos üvegekbe, amit, amig el nem fogy, továbbra is hűtőszekrényben tárolok, és onnan veszem ki használat előtt. Vattapamaccsal felviszem az arcbőrre esténként.

Én készítem hozzá az almaecetet- és a rózsavizet is, de persze lehet boltit is használni!

Almaecet készítése:

Egy 5 literes uborkás üvegbe beleteszünk 2 kg szeletekre vágott, vagy lereszelt almát (hullott alma, almahéj is lehet). 2 liter vizet felforralunk 20 dkg cukorral, ha kissé kihűlt, akkor öntjük rá az almára és a tetejére 1 darab kovászolt kenyeret teszünk. Vászonruhával lekötjük és az üveget meleg-de árnyékos helyre tesszük. 10 napig érleljük, többször naponta megkeverjük. Majd leszűrjük, és ahány liter lé lesz, annyiszor 10 dkg cukrot kell ráönteni. Néhány nap múlva forrni kezd, 4 hétig kell tovább erjeszteni. A tetején először egy vékony majd egyre vastagabb ecetágy (hártyának néz ki) keletkezik. Ha letisztul, „lefejjük”, és üvegekbe töltjük.

Kicsit cefrés íze és illata van, és nem átlátszó, mint a bolti, de almásabb:)

Minél tovább hagyjuk állni, annál erősebb lesz az ecetünk. Ha már az ecetet leöntöttük róla, az ecetágyra újból tehetünk szeletelt almát, almahéjat, cukrot és öntsük fel langyos vízzel. Így állandóan lesz ízes almaecetünk! Legcélszerűbb nyári almából készíteni, nyáron a szabadban!

Rózsavíz házilag:

Ami kell hozzá:

Frissen szedett, permetlétől mentes rózsaszirom, tisztított csapvíz-; vagy ásványvíz-; vagy esővíz.

Egy nagyobb lábasba tegyünk olyan kétujjnyi vizet, és tegyünk rá egy ráillő fémtálat, amit tele teszünk rózsaszirmokkal. Öntsük le tiszta vízzel, majd az edényt fedjük le, lassú tűzön egy óráig főzzük. Hagyjuk hűlni, és amikor már kéz meleg, a szirmokból alaposan nyomkodjuk ki a nedvességet. A megmaradt „régi” rózsavízbe újból tegyünk, friss rózsaszirmokat, úgy, hogy megint tele legyen a tál. Majd ugyanúgy lassú tűznél egy órán keresztül főzzük. Kihűtjük kéz melegre és kinyomkodjuk alaposan a nedvességet a rózsaszirmokból, ami nagyon szép vörös színű lesz és nagyon finom illatú. Leszűrjük szép kis zárható üvegbe, teljesen lehűtve hűtőszekrénybe tároljuk.

Ezt a rózsavizet csak kencékhez használom, ha ételek és italok ízesítésére akarod használni, akkor inkább a bio boltokban kapható indiai rózsavizet (DABUR Pirosrózsa- víz- Ayurveda termék) használd!

Amit ettünk és kérték, hogy el ne felejtsem leírni a receptjét:

Görög citromos süti:

Ezt én mindig citrom fagyihoz készítem, mert azzal nagyon finom:)

Szükséged lesz:

20 dkg finomlisztre,

10 dkg grízre,

2 kávéskanál szódabikarbónára,

1 csipet sóra,

35 dkg cukorra,

2 és fél dl joghurtra,

3 tojásra,

1 citrom reszelt héjára,

1 evőkanálnyi citrom levére.

A sziruphoz:

1 pohárnyi (2,5 decis) víz,

25 dkg cukor vagy méz

4 citrom

Elkészítése:

Előmelegítjük a sütőt. Először egy tálba a száraz alapanyagokat összevegyítjük majd külön tálba a joghurtot, tojásokat, citromhéjat, citromlevet. Majd a száraz alapanyagokhoz öntjük a citromos keveréket és fakanállal jól összedolgozzuk. Egyenletes rétegbe átkanalazzuk egy kivajazott tepsibe és 45- 50 perc alatt megsütjük. Ez alatt a szirupot elkészítjük. Felmelegítjük a vizet és feloldjuk benne a cukrot/ mézet, belekavarjuk a citromok levét és a lereszelt héját.

A megsült süteményt a tepsibe hagyjuk és még forrón több helyen megszurkáljuk és rákanalazzuk a szirupot. Alufóliával lefedjük és 15 percig állni hagyjuk. Ha maradt még szirup, akkor öntsük rá a maradékot és haddjuk kihűlni, és utána kockázzuk fel.

Jó étvágyat hozzá:)