Betlehem
készítése
A
következő műhelyem a Tündér udvarban most október elején lesz! Sajnos,
betegeskedem, és ezért fontos, hogy ebben az évben még végig vigyem az egyik
legfontosabb: családok összetartó erejét adó Betlehem készítést.
Nagyon
szeretném, ha minden család elkészítené a saját kis Betlehemét Karácsonyig!
Kukoricacsuhéból készítjük- termések felhasználásával. Kevés nap van rá: októberben-1
nap; novemberben- 1 nap; decemberben- 2 nap! A pontos napokról, értesülhettek
majd a honlapokon!
Az
Advent, Karácsony előtti négy vasárnap, most mi egy kicsit előre hozzuk ezeket
a vasárnapokat:)
Októberben:
elkészítjük magát a Betlehemet- és a hírvivő csillagot, kosárfonással.
Novemberben:
következnek a pásztorok a bárányokkal, Betlehem állataival.
November
első adventi napján: pedig érkeznek a királyok az ajándékokkal, és az angyal: hogy
készítsük fel a lelkünket az ünnepekre!
Decembert
pedig megkoronázzuk: a Szent család elkészítésével.
Természetesen
minden műhelyben „Csutkaesztis” vendéglátással várlak Benneteket:)
Aki
ebben részt szeretne venni annak most előre jelentkezni-e kell, mert vannak előmunkálatok!
Például.: le kell szabni a Betlehem alját, meg kell rendelnem fűzfavesszőt; stb.
Mindenkit nagy szeretettel várunk!
Gyermekoromban,
a templomunkban minden karácsonykor nekünk, gyermekeknek volt a feladata
felállítani az ember nagyságú Betlehemet, és ünnepi díszbe öltöztetni a
templomot. Itt volt egy szerzetes pap bácsink, akit az én szívem, szentté
avatott. Az Adventi időszakra, lelkünk felkészítésére, énekek, imádságok mellé
egy nagyon jó kézműves tevékenységet talált ki: Betlehem készítést. Amit ennek a
műhelynek is vázlataként szeretnék felhasználni. Bár ott, mi papírból vágtuk
ki, és festettük, de most a Műhelyemben: kedvenc növényemből: kukoricacsuhéból,
szeretném elkészíteni Veletek:)
Bevezetésként
egy Embert szeretnék bemutatni, ami elkerülhetetlen előzménye a
Betlehem készítés műhelyem témájának.
Lajos
atya irányított minket kicsi templomunkban, bár sokszor „a fején táncoltunk”,
mindig mindenről meg lehetett győzni és mindig nekünk kedvezett. Annyira
szeretett minket, hogy nap-mint nap a templom és az udvara volt a játszóterünk,
a bölcs tanítások mellett. Az alkotás örömét és a kedvét Tőle tanultam.
Rengetegszer ültem és néztem, ahogy festett ikonokat vagy készített mozaik
képeket. Ebben a szobában, ahol állandó átlátható rendetlenség uralkodott, a
könyvhalmazok és intelem vázlatok tetején, száradtak vagy éppen festésre vártak
a körvonalazott alkotások. Imádtam ezt a szobát, mert mindig átható festék
illat volt benne és rengeteg féle ecset, hosszabb- rövidebb, vékonyabb-
vastagabb, még volt legyező formájú is. A paletta lapokon gyönyörű soha nem
látott kevert színek. Széthagyott festékes tubusok, üvegekben ecset tisztítására
folyadékok, rossz rongyok, tele festékfoltokkal. Valahogy így képzeltem el
mindig egy művész embert és itt valóssággá alakult. Ezek a képek számomra
éltek, mert amilyen szeretettel készítette ezeket a képeket, úgy elevenedtek
meg a keze alatt. A templom bejáratának két oldalára két hatalmas mozaikot
rakott össze több hónapon keresztül. Állandóan ott ólálkodtunk, fogócskáztunk
körülötte és csodáltuk, hogyan vonalazódig ki Szűz Mária ruhájának ráncai, vagy
éppen Jézusnak az arcvonásai. Ott találkoztam először a kovásztalan kenyérrel,
és rácsodálkoztam a tejfehér színére és sűrű állagára, és a hatalmas nagy
pecsétre, mivel törékeny pici gyermek voltam, leginkább a súlyára emlékszem,
amivel megjelölték a tetejét, hogy előkészítsék az áldozatra. Minden nyáron
bakancsos túrára vitt minket, minden évben más-más megyébe. Így megismertük
annak főbb városait és nevezetességeit, legfőképpen templomait, és azok közül
is a görög katolikusokat. Életemben nem ettem annyi zsíros kenyeret
hagymával-vagy a nélkül, mint ekkor. Ahol voltunk ottaniak adományából etettet
minket. Mai napig emlékezetesek voltak a gyümölcslevesei: citromlé, liszt, sok
cukor, gyümölcs. De mi mindig olyan éhesek voltunk, hogy bármit megettünk, amit
elénk rakott. Rengeteget gyalogoltunk, hátizsákkal felpakolva, leghosszabb táv
15 km volt. Bár akkor észre sem vettük, mert mindig olyan szépséges utakat
választott ahol öröm volt menni. Sokszor aludtunk templomokban padokon, sátrakban,
parókián. Minden pénzét ránk költötte, pedig akkor a papok nem kaptak semmit,
csak adományt. Két adag ruhája volt, az egyik mindig rajta a másik kimosva, de
így is tele festék és zsírfoltokkal. A ruhákon egy épp hely nem volt, mert
folt, folthátán sorakozott, de gondosan varrva. Sokszor elbóbiskolt vonaton,
buszon, az összedrótozott szemüvege lógott az orrán, és egyáltalán nem zavarta,
ha körülötte zsibongtunk, társasjátékoztunk, kártyáztunk, sakkoztunk. Nagyon
eleven gyerekek voltunk! Annyira önzetlenül élte az életét, annyira adakozó
ember volt, hogy valahogy akkor természetesnek tűnt gyermekszemmel. Most
felnőttként visszanézve csodálattal tekintek Rá. Mennyi mindenről lemondhatott,
mennyi mindent másképpen láthatott! Mindenki nevében állíthatom, aki mellette
nőtt fel gyermekként, hogy sohasem volt olyan ember az életünkben, aki annyira
büszke lett volna ránk, amilyen Ő tudott lenni.
Példaértékű
életével, belénk ivódott a hit, anélkül, hogy tudtuk volna róla.
Ő nem a
merev vallásra tanított minket, hanem a bennünk lévő Isten felé feltétel nélküli
bizalomra. A mai nyelvben elcsépelt szeretetre, érzésére-fájdalmával együtt a
megélésére, megbocsájtásra és az elmaradhatatlan humorra. Sok mindent
felsorolhatnék, hogy mi mindenre tanított úgy, hogy értékrendé vált
bennünk/bennem.
Jó
humorral megáldott kövérkés, kerek arcú ember volt. Az őszinteségre volt egy
kedves megjegyzése: „azért is érdemes őszintének lenni fiam, mert holnap már
nem tudod kinek mit hazudtál, és lebuktatod önmagadat. Vagy hordjál magadnál
egy jegyzetfüzetet, hogy Kis Jolinak ezt mondtam, de már Nagy Marcsinak ezt, de
vigyázz, hogy nehogy rajtakapjanak a füzet lapozgatásán😊 Az őszinteséget fiam, nem lehet kiszínezni, az
úgy van, ahogy Isten megadta!”
Tiszta
élet, becsület, alázat nemcsak szavakban érintett meg bennünket, hanem
tettekben és érzésekben is. Bár az én naivitásom, becsaphatóságom és hitem a
jóságban és jó emberben kemény küzdelmet adott a mindennapi életemben. Mégis
valahogy az a melegség, amivel a szívemet feltöltötte gyermekként és azt a
szeretetbatyut, amit a hátamra tett útravalóként semmi rosszakarat vagy
betegség nem töri meg a mélységét. Nagyon hálás vagyok Neki, hogy nevelt és
szeretet, úgy ahogy voltunk/voltam.
Emlékszem,
hogy a gyónást tanultuk a templomban, és mindenki bement egyenként a
gyóntatóba. Mind a két ajtót kitámasztotta és hallottuk egymás gyónásait, és az
atya válaszait. Így sokadjára végre meg tudtuk tanulni az ott elhangzó imákat.
És minden egyes gyónás után elmondta: „Fiam, ne feled! Isten szeret, úgy ahogy
vagy, feltétel nélkül! Ő nem büntető Isten, Ő csak egyszerűen és hűségesen szeret! És kész!”
Idős
korában visszavonult a Bazilita szerzetes rendjéhez, Máriapócsra. Halála előtt
egyszer tudtam meglátogatni. Nagy szeretettel (Ő szerinte) a gyerekek
kedvencével várt: hal rudacskákat sütött ki nekem. Akkoriban ez nagyon drága és
különleges dolog volt, és mivel akart haladni a korral, ezért hozzá még
bevásárolt sok finom dolgot. Amit úgy hallott, hogy a mai gyerekek igen csak
szeretnek. Szerintem ráment az egész pénze. A szobája ugyanolyan volt, mint
Miskolcon. Csak itt már látszódott az idős kor! Bölcs, tevékeny és egészséges
volt haláláig. Egész életén látszódott, hogy a Jó Isten szerette, segítette.
A régi
korokban a szentség, majdnem mindennapi dolog volt. Közelebb voltak a „lélek
világhoz”, így a csoda sem volt meglepő, mert hittek a létezésében.
A ma élő
ember nem veszi/ nem is tudná észrevenni a köztünk járó szent embert, mert
önzésük-énségük miatt a tettet, vele történt jót természetesnek tartja és az,
jár neki. Nehezebb lenne elhitetni már egy mai emberrel, hogy valakinek látomása
volt, vagy megjelent neki Mária. Máris technikai okokat keresne:)
Teljes
meggyőződéssel állítom, hogy ma is vannak csodák, csak ezekkel a nehéz
titkokkal együtt élnek emberek, és őrzik azokat. És nem bolondok házának a
lakóit gyarapítják, hanem bölcsen, mindennapi élet egyszerűségével élik a
mindennapi életüket és teszik a jót! Szerintem Ők a „láthatatlan” emberek!
Mindenki el van foglalva az ÉN-nel, észre sem vesszük, ha valaki megsimogatja a
lelkünket.
A mai
világban ahol, ha egészségesnek vallod-, és jól érzed, magad, irigységet
váltasz ki, és azonnal rosszakarat középpontjába kerülsz. Kitaszít a közösség!
Kisjézus
"Lehet-e jónak lenni egy
rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
(Kálnay Adél)
Lehet e
szentnek lenni a XXI században?
A
„láthatatlan emberek” hogy csinálják?
Egy
biztos, én találkoztam egy szent emberrel, bár én is csak gyermekként! Vagy
csak ekkor van látásunk efféle tisztaságra és az idő megront minket?
Számomra
ezek nagy kérdések!
A végére szeretnék egy imát
leírni, amit tanultam,
egy szent embertől😊
Kérlek, légy velem imádságomban és munkámban,
Hogy lendületemet és örömömet megőrizzem,
Soha el ne fáradjak és fásuljak,
Jóindulatú legyek mindig és mindenkivel,
Így Téged követve halálomig
Hűséges maradjak
Jézus és Mária által az Atyához.
Add meg Uram Nékem!
